Nem gondoltam volna péntek délután, hogy a hétvégére betervezett családi programok helyett az önkéntes tűzoltókkal és polgárőrökkel, illetve segítőkkel leszek.
Szombat reggel Pesti Zoltán hívott, hogy a református templomról a cserepek az útra potyognak, ezzel balesetveszélyes helyzet alakult ki. A helyszínen értesítettem az érintett szakhatóságokat, de gyorsan rá kellett jönnöm, hogy helyben kell közösen megoldanunk a problémát, hiszen minden településen nagy volt a baj.
Ha a cserép hullása nem lett volna elég, lassan, de biztosan dőlni kezdett a hivatal előtti téren egy fenyőfa is. Boldog voltam, hogy közben Faddról is érkeztek önkéntes tűzoltók. A környék biztosításáról intézkedni kellett az eset kapcsán, melyet a gerjeni polgárőrök meg is tettek. Megfeszített munkával pár óra alatt kivágtuk a veszélyesnek vélt fákat.
Mikor ezután azt hittük, hogy végeztünk, rá kellett jönnünk, hogy közel sem. Segédkeztünk még egy fakidőlésnél a Jókai utcában, majd este jött a hír, hogy a régi óvoda épületében csőtörés van, azt azonnal orvosolnunk kellett a rendszer zárásával.
Másnap reggel nem is volt kérdés, hogy jelentkezünk Kovács Zoltán parancsnok úrnál és öt fővel segédkeztünk – különböző káreseményeknél – Fadd-Domboriban és Tolnán.
Bár már többször láttam a faddi tűzoltóautót, de most nagyon megragadt a rajta olvasható idézet: „A mi szabadidőnk, az önök biztonságáért”.
Örültem, hogy segédkezhettem és büszke voltam mindenkire, aki mások biztonságáért áldozta fel szabadidejét. De végül, ha jobban belegondolok, akkor némileg családi program is lett a hétvégén, hiszen testvérem, Romhányi Tamás is velem együtt segédkezett a bajban, a közösségért 
Köszönöm mindenkinek a segítséget, az összetartást!
Last modified: 2023.02.21.
