Üdvözöljük Gerjen Község honlapján

Alkotóink

Duna-Rock Akusztik, zenekar

„A zenekar 2013-ban alakult, azzal a kizárólagos céllal, hogy az abban az évben megrendezett Duna-Rock Találkozón eljátszunk egy pár dalt. A nagy sikerre való tekintettel úgy döntöttünk, hogy a repertoárunkat kibővítve tovább zenélünk. Ekkor még csak ketten voltunk, és egy szál gitárral pengettünk. Később négytagúra duzzadt a zenekar. Lett még egy énekesünk, illetve egy dobosunk. Azóta így édes négyesben járunk zenélgetni. Rock zenét, illetve megzenésített verseket játszunk. A tagok: Sólya Karolina, ének; Oláh László, ének; Rogács Mihály, gitár; Mezősi László, dob (a felsorolás nem fontossági, hanem magassági sorrendben történt). A bandának van még két úgymond civil tagja is, akik nagyban segítik a zenekar működését. Név szerint: Asztalos Gábor és Nagy Győző (ők egyforma magasak).” –Oláh László

Kozák Éva, fazekas

Mezőtúrról költözött Gerjenbe, immár 40 éve. Nemcsak szakmájával a fazekassággal foglalkozott, hanem érdeklődött a falu hagyományai, régi tárgyai iránt és szívesen barátkozott az idősekkel.

Két évig 1984-től szervezett egy kis néprajzi szakkört az iskolában.
A testvértelepülés látogatása alkalmával kiállítást készített az általa gyűjtött tárgyakból és utána Lansweiler-i borünnepen is bemutatkozott kerámiáival.

Munkájával segítette a falu bemutatkozó műsorát Kalocsán.
A Vajda Ignác utcai játszódélutánt ő találta ki és vezette 5 éven át.

A mai napig is töretlenül dolgozik szakmájában és számtalan szakmai díj
büszke tulajdonosa lett.
1994-ben lett a Népművészet Mestere.
2017-ben a Tolna megye Művészetéért kitüntetést kapott, hívatásában pedig a Mesterek Tiszteletére elismerést.
2019-ben a Magyar Művészeti Akadémia Köztestületi tagjává választották

Gratulálunk munkásságához!

Kövesi Klára, gyöngyfűző és ékszerkészítő

„Már lány koromban is szerettem gyöngyöt fűzni, kedvelt időtöltésem volt. Mikor a lányom, Hortenzia hobbiból elkezdte a gyöngyfűzést és az ékszerkészítést, arra gondoltam, hogy felelevenítem a régi tudásomat, és újra fűzni kezdtem. A szerelési technikákat ellestem a tőle. Később pedig, mikor megszűnt a munkahelyem, elkezdtem különböző fesztiválokra és Magyarok Vásárába járni, hogy megpróbáljam eladni a munkáimat, és szerencsére nemcsak nekem tetszettek, hanem másoknak is. A mai napig a lányom segítségével készítem a műveimet. Munkásságom mára már kiegészült a virágkötészettel, melynek köszönhetően koszorúkat, asztaldíszeket is készítek.”

Páll Melinda, gyöngyfűző és ékszerkészítő

„A gyöngyfűzés alapjait gyermekkoromban tanultam meg. Anyukám úttörőtáborokban dolgozott nyáron, én pedig elkísértem őt és részt vettem a foglalkozásokon az ott nyaraló gyerekekkel. Aztán a gyöngyözés hosszabb időre kimaradt az életemből. Nagyjából 7 éve, egy jól sikerült vizsga örömére fűztem magamnak egy nyakláncot, amit az egyik csoporttársam meglátott, és megkért, hogy fűzzek neki egy karkötőt. Onnantól kezdve beindult a gépezet, azóta is fűzök. Az internet rengeteget segített abban, hogy továbbfejlesszem a gyerekkorban megtanult alapokat. Szívesen próbálok ki mindenféle kreatív dolgot. Szeretek üvegre gravírozni, és megigézett a hennafestés is – az utóbbi inkább csak saját szórakoztatásomra-. Bár szeretek gravírozni, és tetszik a henna kissé misztikus világa, az igaz szerelmem a gyöngyfűzés, ékszerkészítés maradt!”

Verőczei Péter, textilszobor készítő

„A fotózás és más egyéb dolog mellé hirtelen tört be az életembe a textilszobrászat. Kezdetben vázák, kaspók és kisebb virágtartókon próbáltam ki a gipszbe mártott textíliák formázását. Egyre izgalmasabbá vált, hogy a kezem alatt az úgymond kidobott, mások számára használhatatlan dolgokból milyen értékes és sokak számára tetszetős termékeket, használati, illetve dísztárgyakat lehet előállítani. Rongy, gipsz, PET palack és egy kis festék, lakk a felületkezeléshez és máris készen van egy kis ajándék váza vagy kaspó. Később lenyűgözött, hogy az anyag ennyire engedelmeskedik, és rátaláltam a Paverpol segédanyagra is. Arra gondoltam, hogy ezzel a technikával akár szobrokat is lehetne készíteni. A szemem becsuktam és láttam az első szobrom, ami még csak a bensőmben született meg. Miután valóban elkészült, magam is csodálkoztam, hogy ilyenre képes vagyok. Nagy volt a lendület, így egyik szobrocska után született a másik. Nagyon megszerettem a textilszobrászatot, igyekszem jobban elmélyülni a részletek kidolgozásában. Több kiállításon is megmutathattam már a szobraimat. Szeretnék még többet bemutatni és az embereknek átadni, ezekből az újrahasznosított anyagokból készült csodákból.”

Comments are closed.