Díszpolgárok

Szabó Elemér

A falu vezetőjeként a gerjeni fejlődés úttörője

1941. dSzabó Elemérecember 30-án Gerjenben született. Középiskolai tanulmányait a paksi gimnáziumban végezte. Első munkahelye a Volán vállalat volt, ahol forgalmi tisztként dolgozott. 1971. májusában kezdte meg közszolgálati tevékenységét, ekkor választották először tanácselnöknek.
Elsőként a település járdarendszerének kiépítését tűzte ki feladatául, melyet társadalmi munkával a település lakossága is támogatott. Ezt követte több lakóház építése, közte az új orvoslakásé, mely a magas színvonalú orvosi ellátást segítette a faluban.
A nagycsaládosok számára is épültek lakások Szabó Elemér első tanácselnöki ciklusában.
A jó munka eredményeként továbbiakban is bizalmat kapott a faluvezető, olyannyira, hogy 1985-ig töltötte be ezt a tisztséget.
A második ciklusban tovább folytatódott a „lakásprogram” és megépültek, illetve felújításra kerültek a település szolgálati lakásai. Az építkezések közepette nem feledkezett meg a település vezetősége az oktatásról sem, így a tanulók méltó helyet kaptak a “Nagyiskolában” és a “Kisiskolában”, továbbá kialakításra került a napközi konyha.
Szabó Elemér tanácselnöki tevékenységének egyik legnagyobb eredménye a település úthálózatának megépítése volt, mely a kezdeti nehézségek ellenére a széleskörű összefogásnak köszönhetően megvalósult. Végre megszűnt az esős időket követő “gerjeni vendégmarasztaló sár”.
A sikerek ellenére 1985-ben politikai támadások érték, ennek következtében a Népfront nem jelölte tanácselnöknek. Ennek okán, 14 év építő munkát követően, átmenetileg befejeződött a településért végzett tevékenysége.
Változást a rendszerváltás hozott. Az első szabad, demokratikus választásokon 1990-ben a település lakossága, korábbi munkássága elismeréseképpen polgármesterré választotta.
Az új érában is tovább folytatta faluépítő tevékenységét. Ebben az időszakban a település infrastruktúrájának fejlesztésére fordította figyelmét. Ennek eredményeként bővült a telefonhálózat, és kiépült a gázvezeték rendszer.
1994-ben újra polgármesterré választotta Gerjen község lakossága Szabó Elemért. Ezután sikeresen végig vitte a faluban a sportcsarnok építésének projektjét. A létesítmény 1996 decemberében lett átadva. Ebben az időszakban történt meg a napközi konyha modernizálása is.
A falu fejlesztő tevékenységét 1996-ban bekövetkezett váratlan betegsége szakította meg. 1997-ben egészségi állapotára való tekintettel mondott le posztjáról.
A betegségből felgyógyulva, nyugdíjasként sem távolodott el a közélettől, 2002. és 2006. között Gerjen Község Képviselő-testületének tagja volt. Ebben az időszakban készítette el a település temetőjének rendjét és nyilvántartását. Az egészségügyi és szociális bizottság elnökeként pedig sok családnak igyekezett segíteni felmerülő anyagi és szociális gondjaikon.
Ha a polgármesteri és a képviselői éveket összeadjuk, megállapíthatjuk, hogy Szabó Elemér pontosan egy negyedszázadot töltött el szülőfaluja szolgálatában.


Dr. Gyimesi Henrik

A falu lelkiismeretes, elhivatott körzeti orvosa

gyimesi_henrikDr. Gyimesi Henrik 34 éves körzeti orvosi munkásságáért, a település polgárainak egészségéért végzett kiemelkedő és lelkiismeretes tevékenységének elismeréséül kapta e megtisztelő címet. A Díszpolgári Oklevél Gyimesi Henrik 1930. április 1-jén született földműves család gyermekeként Gyönkön. Elemi és középiskoláit is ebben a községben végezte. 1948-ban érettségizett a Gyönki Református Kollégium Gimnáziumában. Ezt követően felvételizett a Pécsi Orvostudományi Egyetemre, melynek 1948-1954-ig volt hallgatója. 1954-ben jeles eredménnyel diplomázott. Rövid kórházi szolgálat után Nagydorogra került körzeti orvosnak. 1955-ben megnősült, felesége Perényi Erzsébet. 1957-ben születik meg lánya, majd 1960-ban fia. Nagydorogi orvosként rendelték állandó helyettesítőnek Gerjenbe, így 1955-ben hat hónapig, februártól-júliusig itt dolgozott. Ezek a hónapok nagy hatást gyakoroltak rá, megismerte és megszerette a települést és annak lakóit. Így mikor az orvosi állás megüresedett, szívesen fogadta el Gerjen hívását, s 1957. július 1-től a falu körzeti orvosa lett. Az itt töltött majd 34 év során sok családot ismert meg, és foglalkozott lelkiismeretesen testi, lelki egészségükkel. 1990. október elsején innen ment nyugdíjba. A munkája mellett megszerezte az általános szakképesítést és a főorvosi címet, valamint megkapta az “Egészségügy Kiváló Dolgozója” címet.

Emlékek Gerjenből:

Gyimesi Henrik: “1956. októberében szívgyulladásban betegedtem meg, kórházba kerültem. Állapotom súlyos volt, mert a főorvos hívatta akkor 7 hónapos terhes feleségemet, és azt mondta neki, hogy „sajnos nem lehet segíteni rajtam, meg fogok halni”. Én vigasztaltam feleségemet, hogy a kórházi diagnózis nem teljesen helyes, mert elsősorban szívizomgyulladásom van, mint sem szívbelhártya gyulladásom. (Ez akkoriban még nem volt gyógyítható.) Erről meg is voltam győződve. Ahogy az ábra mutatja, nagyjából nekem volt igazam. Elhatároztam – ha már ilyen „szerencsém” volt, ezen túl még jobban hivatásomnak tekintem munkámat. Úgy érzem ennek eleget is tettem, számomra ez nem volt annyira nehéz, mert mindig szerettem foglalkozásomat, pályámat. A gerjeni „pályafutásom” pedig nem kezdődött ideális körülmények között. Már említett féléves helyettesítés alatt kezdetben a kisbíró (hivatalsegéd) szobájában laktam, majd az óvodai napközi gyerekágyain aludtam hónapokig. Utolsó két hónapban Pánczélék „megkönyörültek” rajtam, s kaptam egy szobát náluk. Most már a feleségem is meglátogathatott pár napra. Végig a hivatalsegédi helységben rendeltem a magammal hozott kevés műszerrel. Ezt persze nem panaszként mondom, mert az akkori világban még nem volt meg a mai „komfortigény”. Utólag még szerencsének is mondható, mert ekkor ismertem meg a tájat, a Dunát, falut, annak szívélyes, kedves lakóit. Ez a felismerés, szeretet késztetett arra, hogy elfogadjam a végleges letelepedésre szóló invitálást.”