Üdvözöljük Gerjen Község honlapján

Díszpolgárok

Szabó Elemér

A falu vezetőjeként a gerjeni fejlődés úttörője

Szabó Elemér

1941. december 30-án Gerjenben született. Középiskolai tanulmányait a paksi gimnáziumban végezte. Első munkahelye a Volán vállalat volt, ahol forgalmi tisztként dolgozott. 1971. májusában kezdte meg közszolgálati tevékenységét, ekkor választották először tanácselnöknek.
Elsőként a település járdarendszerének kiépítését tűzte ki feladatául, melyet társadalmi munkával a település lakossága is támogatott. Ezt követte több lakóház építése, közte az új orvoslakásé, mely a magas színvonalú orvosi ellátást segítette a faluban.
A nagycsaládosok számára is épültek lakások Szabó Elemér első tanácselnöki ciklusában.
A jó munka eredményeként továbbiakban is bizalmat kapott a faluvezető, olyannyira, hogy 1985-ig töltötte be ezt a tisztséget.
A második ciklusban tovább folytatódott a „lakásprogram” és megépültek, illetve felújításra kerültek a település szolgálati lakásai. Az építkezések közepette nem feledkezett meg a település vezetősége az oktatásról sem, így a tanulók méltó helyet kaptak a “Nagyiskolában” és a “Kisiskolában”, továbbá kialakításra került a napközi konyha.
Szabó Elemér tanácselnöki tevékenységének egyik legnagyobb eredménye a település úthálózatának megépítése volt, mely a kezdeti nehézségek ellenére a széleskörű összefogásnak köszönhetően megvalósult. Végre megszűnt az esős időket követő “gerjeni vendégmarasztaló sár”.
A sikerek ellenére 1985-ben politikai támadások érték, ennek következtében a Népfront nem jelölte tanácselnöknek. Ennek okán, 14 év építő munkát követően, átmenetileg befejeződött a településért végzett tevékenysége.
Változást a rendszerváltás hozott. Az első szabad, demokratikus választásokon 1990-ben a település lakossága, korábbi munkássága elismeréseképpen polgármesterré választotta.
Az új érában is tovább folytatta faluépítő tevékenységét. Ebben az időszakban a település infrastruktúrájának fejlesztésére fordította figyelmét. Ennek eredményeként bővült a telefonhálózat, és kiépült a gázvezeték rendszer.
1994-ben újra polgármesterré választotta Gerjen község lakossága Szabó Elemért. Ezután sikeresen végig vitte a faluban a sportcsarnok építésének projektjét. A létesítmény 1996 decemberében lett átadva. Ebben az időszakban történt meg a napközi konyha modernizálása is.
A falu fejlesztő tevékenységét 1996-ban bekövetkezett váratlan betegsége szakította meg. 1997-ben egészségi állapotára való tekintettel mondott le posztjáról.
A betegségből felgyógyulva, nyugdíjasként sem távolodott el a közélettől, 2002. és 2006. között Gerjen Község Képviselő-testületének tagja volt. Ebben az időszakban készítette el a település temetőjének rendjét és nyilvántartását. Az egészségügyi és szociális bizottság elnökeként pedig sok családnak igyekezett segíteni felmerülő anyagi és szociális gondjaikon.
Ha a polgármesteri és a képviselői éveket összeadjuk, megállapíthatjuk, hogy Szabó Elemér pontosan egy negyedszázadot töltött el szülőfaluja szolgálatában.

Dr. Gyimesi Henrik

A falu lelkiismeretes, elhivatott körzeti orvosa

Gyimesi Henrik

Dr. Gyimesi Henrik 34 éves körzeti orvosi munkásságáért, a település polgárainak egészségéért végzett kiemelkedő és lelkiismeretes tevékenységének elismeréséül kapta e megtisztelő címet. A Díszpolgári Oklevél Gyimesi Henrik 1930. április 1-jén született földműves család gyermekeként Gyönkön. Elemi és középiskoláit is ebben a községben végezte. 1948-ban érettségizett a Gyönki Református Kollégium Gimnáziumában. Ezt követően felvételizett a Pécsi Orvostudományi Egyetemre, melynek 1948-1954-ig volt hallgatója. 1954-ben jeles eredménnyel diplomázott. Rövid kórházi szolgálat után Nagydorogra került körzeti orvosnak. 1955-ben megnősült, felesége Perényi Erzsébet. 1957-ben születik meg lánya, majd 1960-ban fia. Nagydorogi orvosként rendelték állandó helyettesítőnek Gerjenbe, így 1955-ben hat hónapig, februártól-júliusig itt dolgozott. Ezek a hónapok nagy hatást gyakoroltak rá, megismerte és megszerette a települést és annak lakóit. Így mikor az orvosi állás megüresedett, szívesen fogadta el Gerjen hívását, s 1957. július 1-től a falu körzeti orvosa lett. Az itt töltött majd 34 év során sok családot ismert meg, és foglalkozott lelkiismeretesen testi, lelki egészségükkel. 1990. október elsején innen ment nyugdíjba. A munkája mellett megszerezte az általános szakképesítést és a főorvosi címet, valamint megkapta az “Egészségügy Kiváló Dolgozója” címet.

Emlékek Gerjenből:

Gyimesi Henrik: “1956. októberében szívgyulladásban betegedtem meg, kórházba kerültem. Állapotom súlyos volt, mert a főorvos hívatta akkor 7 hónapos terhes feleségemet, és azt mondta neki, hogy „sajnos nem lehet segíteni rajtam, meg fogok halni”. Én vigasztaltam feleségemet, hogy a kórházi diagnózis nem teljesen helyes, mert elsősorban szívizomgyulladásom van, mint sem szívbelhártya gyulladásom. (Ez akkoriban még nem volt gyógyítható.) Erről meg is voltam győződve. Ahogy az ábra mutatja, nagyjából nekem volt igazam. Elhatároztam – ha már ilyen „szerencsém” volt, ezen túl még jobban hivatásomnak tekintem munkámat. Úgy érzem ennek eleget is tettem, számomra ez nem volt annyira nehéz, mert mindig szerettem foglalkozásomat, pályámat. A gerjeni „pályafutásom” pedig nem kezdődött ideális körülmények között. Már említett féléves helyettesítés alatt kezdetben a kisbíró (hivatalsegéd) szobájában laktam, majd az óvodai napközi gyerekágyain aludtam hónapokig. Utolsó két hónapban Pánczélék „megkönyörültek” rajtam, s kaptam egy szobát náluk. Most már a feleségem is meglátogathatott pár napra. Végig a hivatalsegédi helységben rendeltem a magammal hozott kevés műszerrel. Ezt persze nem panaszként mondom, mert az akkori világban még nem volt meg a mai „komfortigény”. Utólag még szerencsének is mondható, mert ekkor ismertem meg a tájat, a Dunát, falut, annak szívélyes, kedves lakóit. Ez a felismerés, szeretet késztetett arra, hogy elfogadjam a végleges letelepedésre szóló invitálást.”

Kozák Éva

Kozák Éva Mezőtúron született, ahol iskoláit elvégezve a helyi Fazekas Szövetkezetben folytatta
tanulmányait és tette le szakmunkás vizsgáját.

Férjét a Duna mellé hívta munkája, így 1980-ban Éva is vele tartott és Gerjenbe költöztek. Az
alkotások műhelye, így Gerjenben talált otthonra és munkájának köszönhetően sorra érkeztek az
elismerések. 1983-ban a Népi Iparművész díjat, 1987-ben a Gerencsér Sebestyén Pályázat országos
szakmai díját, míg 1994-ben a Népművészet Mestere díjat vehette át. Az elismerések természetesen
itt nem értek véget, hiszen felsorolni is nehéz lenne a szakma megannyi elismerését: Éva rendszeres
résztvevője a Keceli Virágkiállításnak, ahonnan több alkalommal is a szakma elismeréseivel tért haza,
de büszke birtokosa lehet a Gránátalma díjnak, a Mesterek Tiszteletére díjnak, és első díjasa az
Alföldi Fazekas Triennálénak is, 2018-ban pedig átvehette a Tolna Megye Művészetéért díjat.
Országunk legjobbjai között szerepel, hiszen beválasztották a Magyar Művészeti Akadémia
Köztestületébe, ami mondhatni szakmája legmagasabb rangja.

A mai világban minden a fejlődésről és az új kihívásokról szól. Kozák Éva szakmájában is ezt
tapasztalja: a technológia fejlődik, amellyel fontos tartani a lépést. Elkerülhetetlennek látja a népi
cserép készítésről áttérni a magastüzű ólommentes mázak alkalmazására, nyitni az újabb technikák
irányába, hiszen könnyen kihalhatna a szakma, ha nem haladna a korral. Megfelelő szakmai alázattal
lépést lehet tartani a trendekkel úgy, hogy közben megőrzik a fazekasság múltját és hagyományait. A
minőségi és igényes kerámiákra mindig szükség lesz, hiszen a gyári termékek sosem veszik fel a
versenyt a kézzel készült termékekkel. Aki az egyedit keresi, az mindenképp a kézműves termékekhez
fordul.

Éva számára nemcsak az alkotás fontos, hanem a szakmai tudás átörökítése is az ifjú tehetségeknek,
így szívesen fogadja a kezdő fazekasokat, vagy tesz eleget meghívásoknak, hogy népszerűsítse
szakmáját és adja át azt az egyedülálló népimotívumok ismeretét, amiben nemcsak megyénkben
egyedülálló, hanem országosan is. Őt a néprajz mindig érdekelte, így tanulmányozta, sőt kutatta is
azt.

Kozák Éva inspiráló környezetben szeret dolgozni, nyugalomban, ahol felgyorsult világunk sem
zavarja meg. Munkássága jól tükrözi, hogyan tud a tehetség egy kistelepülésen is kiteljesedni. Ha egy
gerjeni elutazik és valami igazi hazai értéket szeretne ajándékozni: tagadhatatlanul Kozák Éva keze
munkája lapul becsomagolva táskájában.
Miközben Éva az agyagot formálja, nemcsak termékeivel, hanem elhivatottságával és
értékmegőrzésével is maradandót alkot egy közösség számára. Példát mutat a gerjeni fiataloknak,
hogy igenis lehet komoly eredményeket felmutatni településünkről is. Díszpolgárunk megőrzi a
múltat a jövőnek, Gerjen pedig hálásan köszöni a község iránti elkötelezettségét fazekasunknak.

Comments are closed.