Kézművesek, alkotók bemutatkozásai

Duna-Rock Akusztik, zenekar

„A zenekar 2013-ban alakult, azzal a kizárólagos céllal, hogy az abban az évben megrendezett Duna-Rock Találkozón eljátszunk egy pár dalt. A nagy sikerre való tekintettel úgy döntöttünk, hogy a repertoárunkat kibővítve tovább zenélünk. Ekkor még csak ketten voltunk, és egy szál gitárral pengettünk. Később négytagúra duzzadt a zenekar. Lett még egy énekesünk, illetve egy dobosunk. Azóta így édes négyesben járunk zenélgetni. Rock zenét, illetve megzenésített verseket játszunk. A tagok: Sólya Karolina, ének; Oláh László, ének; Rogács Mihály, gitár; Mezősi László, dob (a felsorolás nem fontossági, hanem magassági sorrendben történt). A bandának van még két úgymond civil tagja is, akik nagyban segítik a zenekar működését. Név szerint: Asztalos Gábor és Nagy Győző (ők egyforma magasak).” –Oláh László

Kozák Éva, fazekas

Kozák Éva„Óvónőnek készültem, de egy hirtelen elhatározással érettségi után mégis a Mezőtúri Fazekas Szövetkezetben lettem tanuló. Az ország több múzeumi gyűjteményének áttekintésével szereztem tapasztalatokat. Az alföldi fazekas központok hagyományait összegyűjtöttem és feldolgoztam, melynek elismeréseként 1979-ben a Népművészet Ifjú Mestere címet kaptam. 1980-ban költöztem Gerjenbe, majd 1983-ban kialakítottam egy önálló műhelyt a településen. Az alföldi írókás, metszett, csurgatott, áttört, karcolt technikák után a dunántúli céhkancsók rátétes díszítményei felé kezdtem el érdeklődni. Később visszatértem a kevésbé díszes, szerény csíkokhoz, pöttyökhöz, hullámvonalakhoz és elkészítettem délnyugat-dunántúli sütőedény sorozatomat, mellyel elnyertem a Gerencsér Sebestyén fazekas pályázaton a fődíjat 1987-ben. Az 1990-es években az érdeklődésem a református úrasztali edények felé fordult. Többféle változatot küldtem a Pro Renovanda Cultura Hungarian pályázataira 1993-ban és 1995-ben. Ezek is díjazottak lettek. 1979-ben Gránátalma díjat, 1993-ban az Élő népművészet 3. díját, 1998-ban a Kézműves Kamara díját nyertem el. Sokfelé szerepeltek az alkotásaim országszerte kiállításokon: Mezőtúr, Budapest, Sopron, Simontornya, Szekszárd, Szombathely, Szentendre, Zalaegerszeg stb. 1983-ban népi iparművész, 1994-ben a Népművészet Mestere lettem.”

Kovácsné Lupsa Erzsébet,
bőrtárgy készítő

Kovácsné Lupsa Erzsébet

„1996-ban Bonyhádon a kézműves iskolában ismerkedtem meg a bőrtárgy készítéssel. Négyféle kézművességből lehetett választani: szövés, fazekasság, kosárfonás és bőrtárgy készítés. Egy-egy hét volt mindegyik művesség megismerésére. Nekem a fazekasság és a bőrdíszművesség tetszett a legjobban. Döntenem kellet a kettő között, és a bőrdíszművességet választottam. Néhány éve megkerestek és megkértek, hogy készítsek pár dolgot a 800 éves Gerjen nevű rendezvényre, ahol a helyi kézművesek tartottak egy kis bemutatót portékáikból. Nagyon örültem a felkérésnek, és nagy lelkesedéssel vettem elő a régi szerszámaimat, könyveimet, és álltam neki a tárgyak készítéséhez (karkötő, nyaklánc, fülbevaló, tarisznyák). Azóta is, ha felkérnek, szívesen részt veszek hasonló rendezvényeken.”

.LupsaE

Kövesi Klára, gyöngyfűző és ékszerkészítő

Kövesi Klára„Már lány koromban is szerettem gyöngyöt fűzni, kedvelt időtöltésem volt. Mikor a lányom, Hortenzia hobbiból elkezdte a gyöngyfűzést és az ékszerkészítést, arra gondoltam, hogy felelevenítem a régi tudásomat, és újra fűzni kezdtem. A szerelési technikákat ellestem a tőle. Később pedig, mikor megszűnt a munkahelyem, elkezdtem különböző fesztiválokra és Magyarok Vásárába járni, hogy megpróbáljam eladni a munkáimat, és szerencsére nemcsak nekem tetszettek, hanem másoknak is. A mai napig a lányom segítségével készítem a műveimet. Munkásságom mára már kiegészült a virágkötészettel, melynek köszönhetően koszorúkat, asztaldíszeket is készítek.”

Páll Melinda, gyöngyfűző és ékszerkészítő

PM1

„A gyöngyfűzés alapjait gyermekkoromban tanultam meg. Anyukám úttörőtáborokban dolgozott nyáron, én pedig elkísértem őt és részt vettem a foglalkozásokon az ott nyaraló gyerekekkel. Aztán a gyöngyözés hosszabb időre kimaradt az életemből. Nagyjából 7 éve, egy jól sikerült vizsga örömére fűztem magamnak egy nyakláncot, amit az egyik csoporttársam meglátott, és megkért, hogy fűzzek neki egy karkötőt. Onnantól kezdve beindult a gépezet, azóta is fűzök. Az internet rengeteget segített abban, hogy továbbfejlesszem a gyerekkorban megtanult alapokat. Szívesen próbálok ki mindenféle kreatív dolgot. Szeretek üvegre gravírozni, és megigézett a hennafestés is – az utóbbi inkább csak saját szórakoztatásomra-. Bár szeretek gravírozni, és tetszik a henna kissé misztikus világa, az igaz szerelmem a gyöngyfűzés, ékszerkészítés maradt!”

PM2szp3PM3

Verőczei Péter, textilszobor készítő

én

„A fotózás és más egyéb dolog mellé hirtelen tört be az életembe a textilszobrászat. Kezdetben vázák, kaspók és kisebb virágtartókon próbáltam ki a gipszbe mártott textíliák formázását. Egyre izgalmasabbá vált, hogy a kezem alatt az úgymond kidobott, mások számára használhatatlan dolgokból milyen értékes és sokak számára tetszetős termékeket, használati, illetve dísztárgyakat lehet előállítani. Rongy, gipsz, PET palack és egy kis festék, lakk a felületkezeléshez és máris készen van egy kis ajándék váza vagy kaspó. Később lenyűgözött, hogy az anyag ennyire engedelmeskedik, és rátaláltam a Paverpol segédanyagra is. Arra gondoltam, hogy ezzel a technikával akár szobrokat is lehetne készíteni. A szemem becsuktam és láttam az első szobrom, ami még csak a bensőmben született meg. Miután valóban elkészült, magam is csodálkoztam, hogy ilyenre képes vagyok. Nagy volt a lendület, így egyik szobrocska után született a másik. Nagyon megszerettem a textilszobrászatot, igyekszem jobban elmélyülni a részletek kidolgozásában. Több kiállításon is megmutathattam már a szobraimat. Szeretnék még többet bemutatni és az embereknek átadni, ezekből az újrahasznosított anyagokból készült csodákból.”