Ahogy arról korábban is hírt adtam:
a héten Törökországba látogattam a TEIT delegációjával, meglátogattuk a Paks II testvérblokkjait az Akkuyu Atomerőmű területén és nagy örömömre hazaértem a gerjeni általános iskola tanévzárójára is 
.
Sok gondolat kavarog bennem, hiszen annyi impulzus, információ és hatás ért. Ilyen zsúfolt hét végén mindig megállok kicsit és próbálom feldolgozni mindazt, amit megtapasztalhattam, megélhettem.
Hálás vagyok, hiszen településünk az elmúlt lassan közel egy évtizedben is folyamatosan fejlődött. Olyan történelmi beruházásokat élhettünk meg és élvezhetjük azok pozitív előnyeit, amire korábban álmomban sem gondoltam volna. Annyi minden történt velünk és még mindig hétről-hétre új és új impulzusok érnek és sorakoznak az ötletek.
DE, nagyon fontos olykor megállni, és élvezni az eddig elért eredmények gyümölcseit: ilyen az iskolánk megmaradása is, hogy itthon lehetünk otthon az iskolánkban, hogy van jövője a gyermekeknek is Gerjenben.
A török út kapcsán pedig láthattam azt, egy új atomerőmű miként pezsdítheti tovább a térség életét.
Csak, hogy néhány példát mondjak:
mintegy 30.000 emberrel nő a régió lakossága
a munkavállaló 80%-a helyi, török munkaerő
több város is fejlődik a térségben, nem csak egy település
fejlődik az infrastruktúra
bővül az oktatási portfolió, a tudományos és oktatási szféra
növekedik a gazdaságuk: az atomerőmű teljes életciklusa alatt 50 milliárd USA dollárral járul az ország GDP-jéhez
Bízom benne, hogy hasonló jövő vár ránk is és egy nyugodt Duna-parti településként élvezhetjük a térségünk adta előnyöket.
Nehéz hét végén – nehéz időkben nem szabad csüggedni, hanem terveznünk kell és megtalálni a fejlesztési lehetőségeket és értékelni az eddig elérteket!
Mi mindannyian tehetünk az otthonunkért, Gerjenért! Hajrá Gerjen!
Last modified: 2023.09.17.
